Az Egyesület története

A múlt század utolsó harmadában gomba módra alakultak a különféle egyesületek és egyletek. A demokratikusabb szellem, a társadalmasítás igénye hozta létre a sportegyesületeket is. A Mohácsi Torna Egylet 1888-ban az elsők között alakult meg. Az alapítók a testkultúra fejlesztését, az egészségesebb életmódot és a nemes küzdőszellem megteremtését tűzték zászlójukra. Eszméjük és törekvésük ötvöződött az egészséges lokálpatriotizmussal. A több mint száz éves történetben emberileg nagyszerű sportolók és sportszervezők szereztek sok dicsőséget Mohács városának. 1888. október 12-én dr. Tauszik (Török) Emil ügyvéd 26 mohácsi ifjút hív meg a kaszinóba, hogy megvitassák az egyletalapítás gondolatát. Október 17-én megegyeztek a Mohácsi Torna Egylet elnevezésben, és úgy döntöttek, hogy kezdetben két sportág elterjesztésére vállalkoznak; a tornászat irányítását Herr Miklós tanítóra és dr. Rull János orvosra, a vívást pedig Pinka Lászlóra bízzák. Végül november 14-én este került sor az alakuló közgyűlésre, ahol már 35 fő vett részt. 1890-ben belépett a Magyarországi Torna Egyletek Szövetségébe, miután felszólították az Egyletet. Ebben az évben már távgyaloglóversenyt hirdettek meg, és leginkább ezek a sportolók hallattak magukról. Újabb közgyűlést tartottak és dr. Rüll Jánost választották meg elnöknek, és 31 évig végezte nagy közmegelégedéssel e munkáját. Ebben az időben az Egylet pénzkészlete közel 300 forintot tett ki.(!)

1893-ban a Pécsi Kerékpár Egyesület által szervezett bicikliverseny célvonala Mohácson volt, melyre a kisváros sportolóit kérték fel célbíráknak. Ebben az évben az igen hideg tél tette lehetővé, hogy a Bég-réten korcsolyapályát alakítottak ki, ami egyelőre csak mozgási lehetőségeket biztosított a fiatalok számára; később áthelyezték a földbányába.

1897-ben már úszószakosztály is létesült, és az Egylet társadalomformáló szerepét taglétszámának növekedése is igazolta: már 84-en vettek rész munkájában, a vagyona pedig 612 koronára gyarapodott.

1898-ból származik az evezős szakosztály létrejöttének első adata. Ez az év az Egylet fennállásának tízedik éve, igyekeztek a meglévő szakosztályok edzéseinek színvonalát megemelni, például a vívókhoz Vincenzo Maione olasz mester tért vissza.

1901-et a Magyar Labdarúgók Szövetsége megalakításának éveként ismeri a sporttörténet, így igazán meglepő, hogy a mindmáig legnépszerűbb sportág már ugyanebben az évben városunk polgárait is lázba hozta, tudósítottak a futballcsapat szervezéséről, edzéseiről, és az akkori vásártéren (a mai mozi háta mögötti részen) kijelölt pálya kapuinak felállításáról is. Májusban volt az első mérkőzés, mely “pirosbetűs” napja volt városunk közönségének, az ellenfél a Pécsi AC volt. Szeptemberben került sor az első atlétikai versenyre.

1905-ben a Szepessy parkban teniszpályát létesítettek, melyet az ifjúság igen élénken látogatott.

1911-ben új sportág honosodott meg Mohácson. Nagy Ferenc irányításával először szerveztek görög-római birkózó tanfolyamot.

1912-ben a közgyűlés főleg a birkózó- és a futball-szakosztály eredményességét emelte ki. A világháború sötét évei a sportéletet is megbénították.

1918. július 14-én hallatott magáról először a tetszhalálából éledező MTE, méghozzá az ifjúsági labdarúgó csapat aratott fölényes győzelmet a bajai ifik felett. Az volt az MTE törekvése, hogy múltjának pozitív hagyományait átmentve, újult erővel szolgálja a zászlójára írt nemes célokat. 1922-ben alakult meg a Mohácsi Sakkozók Társasága.

1923-ban Schmidt Károly lett az MTE elnöke, majd 1928-ban dr. Margitay Lajost választották e tisztségre.

1935. szeptember 21-én nyitotta meg első tanévét a gimnázium, s a következő évben megalakult a sportköre is 16 fővel, melynek az MTE minden támogatást megadott. Az iskolában Holló Sándor, Éhmann Lajos, Dankó Ignác, Pazar Ferenc és Lippóy Szeverin foglalkozott a sportolókkal, majd a következő év őszén nagy felkészültségű tanár érkezett Mudrány István személyében, aki az 1936-os berlini olimpián a TF tornászcsapatának tagjaként vett részt. A már eddig is sikereket hozó atlétika mellett a labdarúgás, a kerékpározás, a vívás és az asztalitenisz is tovább gazdagította a palettát. 1938 folyamán az évfordulóhoz méltóan ünnepelte meg az MTE fennállásának fél évszázados jubileumát. A már 250 tagot számláló egyletnek 33 tagú választmánya is volt; 417,30 pengő készpénzzel rendelkezett, s a költségvetési előirányzatának kerete 6000 pengőre rúgott. A gimnáziumban 1941-ben honosodott meg a kosárlabda.

1943-ban a labdarúgókon kívül más sportág már nem szerepelt versenyszerűen, sőt az edzések is elmaradtak. 1944 tavaszán még megkezdték mérkőzéseiket az I. osztályban, de a fokozódó háborús nehézségek közepette ez a sportág is csődbe jutott. Ősszel a visszavonuló német csapatok a mohácsi csónakházat sem kímélték. Az ott tárolt hajókat összetörték, és rendkívül súlyos károkat okoztak. Mohács november 26-án szabadult fel, ezt követőleg a hatóság első intézkedése az volt, hogy elrendelte az orvul eltulajdonított sportfelszerelések szankciókkal is kötelezővé tett visszaszolgáltatását. Az MTE teadélutánokkal, sportbálokkal teremtette elő vegetációjának gazdasági tartalékait. Elnöke 1945-ben dr. Bartók Lajos polgármester-helyettes volt, ügyvezetője Puppi József tisztviselő, jegyzője Ránics István tanító.

Az MTE ellenpólusaként megalakult a szociáldemokrata irányítású Barátság SE, mely 1948 novemberében fuzionált az MTE-vel 1950-ben az MSZTE néven működő egylet labdarúgó-, kosárlabda- és asztalitenisz-felszerelést kapott a SZOT-tól. A kor jeles sportszervezője volt Várhegyi (Weintraut) Bálint, aki már 1935-től intézőként, később szakosztályvezetőként segítette a labdarúgás ügyét. 1939-ben – Mohácson másodikként – országos játékvezetői vizsgát tett, és 50 éven át bíráskodott.

1961-ben 6 szakosztályt működtetett az MTE, 1970-ben testnevelési osztályok létesültek a Park utcai Általános Iskolában, az MTE utánpótlásának nevelése érdekében. 1974-től a helyi párt- és tanácsi vezetés, valamint a városi gazdasági egységek bázisszervükként támogatják, társadalmi munkát, fuvart, a sportolók elhelyezését, pártoló tagok szervezését és pénzbeli támogatást vállalva. A 35 tagú elnökség élére dr. Mészáros József került, első alkalommal létesült főállású ügyvezető elnöki funkció, melyet Predács Iván töltött be.

A 11 szakosztály közült kiemelt az atlétika, az evezés, a labdarúgás és a teke. Tömegsport jelleggel működik a kosárlabda, az asztalitenisz, a sakk, az úszó, az ökölvívó, a női röplabda és a női kézilabda szakosztály. 1976-ban Zimmermann Ferenc, a Városi Tanács elnökhelyettese lett az MTE elnöke, ügyvezetője pedig Kolep Gyula. 1978. július 19-én fuzionált az MTE a Véméndi TSZ SE-vel, MVTE néven. Ebben az évben már minősített szakosztály volt az evezés, a labdarúgás, a röplabda és az atlétika, valamint a női kézilabda és a teke, az ökölvívás, a birkózás, a sakk, a motorcsónak és az úszás is.

1981-ben Harmatos József, az “Új Barázda” Termelőszövetkezet elnöke vette át az MTE elnöki teendőit, ügyvezető elnök pedig Ruff László lett. Ebben az évben került át az utánpótlás-nevelésre hivatott tagozat a Park utcaiból a Brodarics téri Általános Iskolába, és beindult a gimnáziumban is a testnevelés tagozat. 1985-ben Baricz Imrét választották az MTE elnökévé, ügyvezetőnek pedig Bokodi Istvánt. Az MTE munkájában mindig fontos szerepet játszott a társadalmi segítőkészség, e tekintetben meg kell említeni Pazaurek Dezsőt, aki 1928-ban lett az MTE labdarúgója, ’29-ben a szakosztály vezetőségi tagja, ’32-ben pedig Mohácson elsőként országos játékvezetői vizsgát tett, és 55 éven át bíráskodott. Két évig az egylet társadalmi elnöke, majd bizottsági tagja volt.

Az egyesület tömegsport-akciói, melyek szervezésében a városi sportosztály, valamint az általános és középfokú oktatási intézmények is részt vállaltak, az utánpótlás nevelését és a sport népszerűsítését szolgálták. Emlékezetesek a 2000-2500 diákot, sportolót felvonultató, 4 évenkénti Országos Sportnapok helyi bemutatói, a mai napig közkedvelt Mohácsi Mini Maratoni futóverseny. Az, hogy 1988-ban, az általános iskolákban megemelték a testnevelési órák számát heti 3-ra, és diáksportköröket szerveztek, az egyesületi keretek közt továbbfolytatható sportolás lehetőségét is megalapozták. Visszatekintve e sportmúltra megerősödik hitünk, amelyet a sport nemes, emberformáló erejéről, a társadalomban betöltött szerepéről vallunk. Tisztelgés e rövid számvetés az alapítók és a sportolók előtt.